Természetes azbesztelőfordulások és a kapcsolódó környezeti kockázat Albániában

Ambra Hyskaj, első éves Ph.D. hallgató
Környezettudomáyi Doktori Iskola – Környezeti földtudományok
Témavezető: Weiszburg Tamás

Mi az azbeszt?

Az azbeszt természetes eredetű, szálas szilikátásványok gyűjtőneve, amelyeket különleges fizikai tulajdonságaik (elektromos, hő- és hangszigetelő tulajdonság, szakítószilárdság és hajlékonyság) miatt hasznosítottak és hasznosítanak napjainkban is a világ számos részén. Az azbeszt jelenléte a környezetben lehet természetes, ilyenkor a kőzetekben van jelen vagy abból mállhat ki (ekkor a természetesen előforduló azbeszt, azaz naturally occurring asbestos angol kifejezésből a NOA betűszóval illetjük), vagy származhat az ember technológiai anyagaiból, mint pl. a (főleg korábban gyártott és beépített) azbesztcement tetőfedő palákból, szórt szigetelésekből, stb. A természetesen előforduló azbeszt (NOA) az ember egészségére nagy valószínűséggel jelenthet és jelent napjainkban is kockázatot, különösen akkor, ha megbolygatjuk környezetét (útbevágások, alagútépítés) vagy a NOA gazdag földtani közeg (kőzetek, üledékek, talaj) erodálódik.

A világ számos országa bővelkedik természetes azbesztelőfordulásokban, ilyenek az egykori (vagy akár jelenlegi) kitermelők, pl. Kanada, USA, Olaszország, Oroszország, Kazahsztán, Kína, és ide tartozik Albánia is, a hazám, míg más országok, például Magyarország, gyakorlatilag nem találkoznak NOA problémával. Míg néhány fejlettebb országban a NOA előfordulásokat a környezeti kölcsönhatások kontextusában, kockázatbecsléssel együtt vizsgálták, Albániából nem állnak rendelkezésre ilyen adatok.
Az albán előfordulásokat az 1960-1990-es években vizsgálták, még nyersanyagkutatási projekt keretében, és a lelőhelyeket esetenként meg is zavarta a geológiai kutatás (pl. kutatóárkok mélyítésével). E lelőhelyeket később magára hagyták, helyreállítás nélkül, és a lakosságot sem tájékoztatták a lelőhelyekhez kötődő potenciális környezeti kockázatról.

A leggazdagabb albán NOA előfordulások esetében az azbeszt befogadó környezetét, az anyakőzet és a környezet – talaj, víz, levegő – komplex kapcsolatrendszerét vizsgálom, változatos anyagvizsgálati módszerekkel. A legkevésbé veszélyes és (szerencsére) leggyakoribb azbesztásvány a területen a krizotil (szerpentinazbeszt), de a sokkal károsabb tremolit (amfibolazbeszt fajta) és egyéb szálas ásványok is azonosításra kerültek a vizsgált területen. A kőzetek mellett a talajban és a levegőben is azonosítottunk azbesztszálakat. A kockázat értékelésén túlmenően a lakosság tájékoztatása is kiemelt fontosságú annak érdekében, hogy az azbeszttartalmú földtani közeg (kőzet, talaj, stb.) bolygatásából származó további humán expozíció megelőzhető legyen.

Hogyan szabályozzák jelenleg a természetes azbesztelőfordulásokat (NOA)?

Egy ásvány természetes jelenléte a környezetünkben természetesen nem szabályozható. Így fontos, hogy a természetes jelenléthez kapcsolódó kockázatot értékeljük. Jelenleg nem létezik átfogó nemzetközi szabályozás / irányelv rendszer a természetes azbesztelőfordulásokhoz köthető kockázat értékelésére. Munkám célja a jelenlegi jogi környezet áttekintése és értékelése is. Egyértelmű, hogy egy könnyen követhető útmutatás szükséges a NOA-hoz kötődő kockázat azonosítására. A környezettudomány legújabb eredményeire és kutatócsoportunk motivációjára alapozva biztosak vagyunk abban, hogy a NOA-gazdag kutatási terület (Albánia) vizsgálatával a természetes azbesztelőfordulásokhoz kötődő környezeti kockázatértékelésben jelen levő űr betölthető lesz, és bízunk abban, hogy eredményeink felhasználhatók lesznek a megfelelő szabályozási háttér (földhasználat, lakossági tájékoztatás) megalkotásában is a NOA-gazdag területeken.