Jóddal adagolt öntözővíz hatása paradicsom és káposztanövények minőségére

Vetési Viktória, III. évf. PhD hallgató
Környezettudományi Doktori Iskola - Környezeti kémia
Témavezető: Dobosy Péter

A jód (I) esszenciális eleme a tiroxin és trijódtironin hormonoknak, melyek részt vesznek a cukrok, nukleinsavak és a fehérjék szintézisében. Az ajánlott napi jódbevitel 90 µg, 120 µg és 150 µg a 0-59 hónapos, 6-12 éves korcsoportok, valamint a serdülők és a felnőttek számára. A terhes és szoptató nők tekintetében a napi ajánlott beviteli érték 250 µg. A jódhiányos rendellenességek 1,8-2 milliárd embert érintenek világszerte, melyek jelentős egészségügyi kockázatokat vonhatnak maguk után, mint például golyva, pajzsmirigy alulműködés, hallás- és beszédzavarok, valamint fejlődési rendellenességek kialakulását. A jódhiány Magyarországon is jelentős problémát okoz, azonban igen kevés adat áll rendelkezésre. Egy 1999-ben készült magyar felmérés szerint 7 és 11 év közötti fiú tanulók között az ország számos régiójában 30% feletti golyvagyakoriságot tapasztaltak annak ellenére, hogy a WHO ajánlása szerint ez az érték nem haladhatná meg az 5%-ot. A jódhiány okozta egészségügyi problémák megelőzése érdekében egy költséghatékony megoldás lehet az élelmiszernövények jódtartalmának növelése (biofortifikáció).

Kutatásom során jóddal adagolt öntözővíz hatásait vizsgáltam paradicsom (Solanum lycopersicum L.) és káposztanövények (Brassica oleracea L. var. capitata L.) minőségére vonatkozóan. A kísérlet során a száraz tömeg értékek, valamint a jód és tápelem koncentrációk kerültek meghatározásra. A növénynevelés nyitott fóliasátorban, természetes megvilágítás mellett, a belső klímakörülmények (fényintenzitás, páratartalom, hőmérséklet) folyamatos monitorozása mellett történt. A paradicsom és káposzta csíranövények három különböző fizikai-kémiai paraméterekkel rendelkező talajokba (homok, homokos-vályog, vályog) kerültek kiültetésre, melyek öntözése 0,1 és 0,5 mg/L jód koncentrációjú vízzel történt. Az egyes növényi részek szárítását követően a minták száraz tömegei kerültek meghatározásra. A minták homogenizálását és mikrohullámú savas feltárását követően, a jód- és tápelem (Mg, P, Fe, Mn, Cu, Zn, B) koncentrációkat induktív csatolású plazma tömegspektrométer rendszerrel határoztuk meg.

A paradicsom- és a káposzta növények ehető részeinek száraz tömegénél szignifikáns növekedést (30-70%) figyeltünk meg homokos-vályog talajon. Vályogtalajon a jódkezelés mérsékelt csökkenést (13-30%) okozott a paradicsom termésének biomasszáját illetően, azonban 0,1 mg I/L jód koncentrációjú öntözővíz alkalmazása mellett homoktalajon kisebb mértékű növekedést (6%) tapasztaltunk. A káposzta leveleinek növekedését a jód kezelés fokozta (6-15%), azonban 0,1 mg I/L jód koncentráció alkalmazásával vályog talajon 22% csökkenést figyeltünk meg a levelek biomasszájában.

A vizsgált növények jód koncentráció változásait tekintve a 0,5 mg I/L jód koncentrációjú öntözővíz alkalmazásával szignifikánsan nőttek az ehető részek jód koncentrációi mindkét növény esetében. A paradicsom és a káposzta ehető részeit tekintve homoktalajon bizonyult leghatékonyabbnak a biofortifikáció, 0,5 mg/L öntözővízbeli jód koncentráció mellett a paradicsom és a káposzta ehető részeiben a jód koncnetrációk 3,6 és 10 mg/kg voltak.

A jód jelenléte különböző mértékben befolyásolta a növények makro- és mikroelemeinek felvételét és transzlokációját, azonban a vizsgált tápelemek közül csak a foszfor és a vas koncentrációk változtak jelentős mértékben. Mindkét növény ehető részeinek foszfortartalma és a paradicsomnövények vas koncentrációja is csökkentek, míg a káposztalevelek vastartalma növekedett.

Összességében a jódkezelés jelentős hatást gyakorolt a növények terméshozamára, valamint az ehető részek foszfor- és vas- koncentrációira. 0,5 mg I/L jód koncentrációjú öntözővíz alkalmazása mellett szignifikánsan nőtt az ehető részek jód koncentrációja, és az eredmények alapján megállapítható, hogy 12 dkg káposzta és 50 dkg paradicsom ehető részének elfogyasztása fedezné egy átlagos felnőtt ember napi jódbevitelét (150 µg I/nap).